vijjogok közé
lendült át
arányosnak vélve
a lassú szárnycsapásokat
odahagyva végleg
naplót
bozontos szőrzetet
cirmos nedűből pillangó
lepkéből szörnyeteg
ha mozdulnának
a kiterített kövek
mert nem történt semmi
ötezer éve
omladék épül
csordában a gyönge
időkezdő hang elhalkul
mely egykor
jeleket rajzolt az égre
asszony a kútnál
dongó darazsak rajban köröznek
ráérős nyárban
talpak alá
igazodó parázs
simulni kíván
pernyelét előtt
várt erre
szőnyegtüzű révületben
ő vonatra siet
kezdődik a nap
bódult utcákon
kinyit a zöldséges
újságot veszel
azonosulsz a napi hírekben