Turczi István: Anatevka (Anatevka in Serbian)

látjátok
örökös remény hiába növeszt
ablakunk üvegén jégvirágot
indulni   indulni kell
bedeszkázott tekintetek
ölelésre görbülõ kézfogások
már a búcsúzás is érvényét veszti
a Könyvbõl idézünk lázas sorokat
elszabadult régi dallamokat
sodor egyre a szél
sebek feltépett felhőrongyai amott
tõbõl lemetszett hajfonatok közt
gubancolódik a táj
templomtalan idegen városok mentén
csak a félelem szűnni nem akaró
                                                   harangjátékai
mind elhagyjuk egyszer az otthonunkat

vidite
večna nada na staklu
našeg prozora ledene šare zalud gaji
krenuti     krenuti treba
zabravljeni pogledi
na zagrljaj spremna rukovanja
vrednost već i sam oproštaj gubi
nadahnute redove oslobođene stare
melodije iz Knjige citiramo
nosi nosi vetar
tamo pak između odsečenih pletenica
su krpe oblaka pocepanih rana
pejzaž se zamršiva
na rubovima stranih gradova bez kapela
samo neprekidna igra zvonika
                                                straha
svoje domove svi jednom napustimo