Tari István: Neki uvek (Valakik mindig in Serbian)

Valakik mindig eltakarítják
a távozók hátrahagyott mocskát:
jelenünk legjobb ismerői ők.
Valakik mindig rendet tesznek a
szolgalelkek szörnyű tobzódása
után, melyben taposóaknákként
robbantak a szavak s indulatok.
Valakik mindig föltörlik a vért,
úgy, hogy a játszmák színtere ragyog,
mint az ég, melyet csak kölcsönbe kért
egy szem. Az a szertelen szem vagyok:
szóródom, akár a megőszült mák...
Valakik mindig eltakarítják
a távozók hátrahagyott mocskát,
mert megérkezhetnek az új idők:
jelenünk legjobb bitorlói ők.

Neki uvek uklanjaju
zaostavljenu prljavštinu:
oni su najbolji poznavaoci naše sadašnjosti.
Neki uvek naprave red iza
užasne naslade ropskih duša
u kojoj poput nagaznih mina
eksplodiraju reči i uzbuđenja.
Neki uvek pobrišu krv, tako
da blista poprište događaja,
kao nebo, što samo jedno oko
posudio. To neobuzdano oko sam ja:
raspršim se kao posedeli zrnca maka…
Neki uvek uklanjaju
zaostavljenu prljavštinu,
jer nova vremena mogu stići:
oni su najbolji otimači naše sadašnjosti.