Ady Endre: Amor de ulii... (Héja-nász az avaron in Romanian)

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

1906

Pornim. Vom intra în Toamnă,
Țipând, plângând și în goană,
Ulii cu aripi slabe. 

Apar hoții Verii,
Dau din aripi ulii,
Se duc lupte amoroase. 

Zburăm din Vară, zburăm gonind,
Undeva, Toamna ne oprim,
Cu pene aspre, cu patimă. 

Va fi ultimul nostru amor:
Ne mai mușcăm ofensator,
Căzând pe frunzetul tomniu.