Ady Endre: Morții (A Halottak in Romanian)

Akik lakoznak csendben valahol,
Szomorú fűz akikre ráhajol,
Akiknek sírján halvány mécs lobog,
A gyötrődést azok már rég feledték:
Mi sírva élünk, ők meg boldogok...

Nádas, fehér ház szűk kis ablakán
Néznétek csak az én édes anyám!...
Pedig előtte mécses sem lobog...
Óh, de akik csak halottat siratnak,
Mellette mégis százszor boldogok...

Cei ce șed în tihnă undeva,
Răchita peste care s-apleca,
Pe mormânt o torță pâlpâie,
Ei chinul, demult au uitat:
Noi plângem, dar lor le e bine...  

Pe al căsuței micul geam
Ați privi-o pe mama mea!...
În jur torțele nu sunt aprinse...
Oh, dar cele care își plâng mortul
Lângă, de liniște sunt cuprinse...