Ady Endre: At God’s left hand (Az isten balján in English)

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,

Sokáig látatlan és néma,

Csak a szivünkbe ver bele

Mázsás harangnyelvekkel néha.

Az Isten nem jön ám felénk,

Hogy bajainkban segítsen:

Az Isten: az Én és a kín,

A terv s a csók, minden az Isten.

Az Isten hatalmas nagy úr,

Sötétség és világosság,

Rettenetes, zsarnok lakó:

Lelkünkbe ezredévek hozták.

Az Isten az egyszerüség,

Unja a túlságos jókat,

Unja a nyugtalanokat

S a sokszerű, nagy álmodókat.

Az Isten engem nem szeret,

Mert én sokáig kerestem,

Még meg se leltem s akkor is

Kötődtem vele s versenyeztem.

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

God is, in a mysterious way,

At the root of all our Thinking.

Bells we ring to Him ceaselessly,

And alas, on His left I’m sitting.

God is a compassionate God,

Long silent and invisible,

Yet He beats upon our hearts with

Weighty bell-tongues irresistible.

God does not indeed come to us

To bring solace in our grieving;

God is our Ego and our pain,

Hopes, love-making: God is everything.

God is the darkness and the light,

He is a great and mighty lord,

Awesome despot; millennia

Within our spirits have Him installed.

God is austere simplicity.

He dislikes those that are too pure,

He dislikes those that cannot rest

And whom all manner of dreamings lure.

God does not love me, that I know,

For I have sought Him very long

Yet have not found; the while banter

With Him and wrestling have filled my song.

God is, in a mysterious way,

At the root of all our Thinking.

Bells we ring to him ceaselessly

And alas, on His left I’m sitting.