Ady Endre: Battle with the Lord (Harc a Nagyúrral in English)

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”

„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”

„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

I'll be killed by the boar-headed Lord
I felt, if I let him, he'll kill,
He sat there stiffly and grinned at me:
He sat on the gold, a golden hill,
I felt, if I let him, he'll kill,
 
His hog-body was nauseating.
He shook. I stroked him, though aghast.
"Come, see who I am" (I had whispered),
Then holed my head, and through the shaft,
He looked inside my brain and laughed.
 
(He thinks perhaps I'm adventuring
For cravings?) - To bent knees I fold -
By the shore of booming life we were,
Us two at dusk, the day was old:
"Give it to me, that gold, your gold."
 
"Merely a moment could cause my end,
For me to wait is not allowed,
I'm called to go, I'm called for pleasure,
Those cryptic words uttered aloud,
For me to wait is not allowed,"
 
"Bristles give your heart protection,
My innards are ulcerating.
Yet it's my heart that is the blessed one:
Life, desires caused its chafing.
Needing gold, I can't be waiting.
 
"The sea awaits my yacht's arrival,
A thousand tents wait on the scene,
Outlandish sun, outlandish balsam,
Foreign rapture, a new colleen,
All this awaits me, will be seen
 
"My whole life is wheezing within me,
The new seek me, that I attest,
My many dreams are a holy jumble,
Your every dream is deaf at best
Slit wide open your golden breast."
 
On us a sad, blind night had fallen.
I whimpered. With the foamy waves
Came the message and kept arriving:
Do you have gold? We are waiting.
Roar of waves was unabating.
 
We both set to, the shore was shaking,
My fist sank in with every blow,
I tousled and tore, yet all in vain.
He rattled gold, kept laughing so….
I cannot go, I cannot go.
 
A thousand evenings passed, they went,
I shed more blood as punches fly,
From far away come calls, the calling,
Yet on we fight, and wild we cry:
That boar-headed great Lord and I.