Ady Endre: Money: our master (Mi urunk: a pénz in English)

Ha elfutnak a gyér aranyak,
Fölséges, nagy, úri Magunkból,
Istenem, be kevés marad.

Tegnap még borzasztót vétkezett,
Ki szent Személyünket leszólta
S ma félénken fogunk kezet.

Másként néznek ránk az asszonyok.
Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre
Árasztjuk a koldus-szagot.

Tegnap Dantét őrte meg agyunk
S ha tegnap Istennél több voltunk,
Ma gyáva rím-kutyák vagyunk.

S ha megjönnek a gyér aranyak:
Szabad megint Istennek lenni,
Két-három-négy napig szabad.

When of scant gold coins we are bereft,
From our great royal and genteel Self,
Dear Lord, there is so little left.
 
Yesterday would have been deemed offence,
Had someone debunked our saintly Self:
Today we're shyly shaking hands.
 
Changed looks we’re getting from every wench.
We agonise, escape, for miles we’re
Spreading around our beggar-stench.
 
Our brains learnt Dante a day ago,
And were we greater than God back then,
Today we're rhyme-dogs, cringing low.
 
But if those scant coins of gold we gain:
For two or three days, or maybe four,
We can be God yet once again.