Ady Endre: Az elsüllyedt utak
Az elsüllyedt utak (Hungarian)Hívott a titkok nagy mezője, Kellette magát száz sima út És én legényesen, dalolva Csaptam mögöttem be a kaput.
Valamennyi út fölfelé tört, Ragyogón és virágba veszőn S én feledtem a csendes udvart, Rohantam részegen a mezőn.
Rohantam dalosan s vakultan, Befogtak új, csodás illatok S száz út végén nem vettem észre, Hogy már minden utam elhagyott.
Sehol, sehol a régi hajlék, Ködbe és éjszakába borult Rét, út, virág, illat és udvar, Kapu, hit, kedv, mámor, nóta, mult.
Vad bozótok el-elbuktatnak, Emlékek és borzalmak között Taposom a vaksötét pusztát, Sorsomat és a sűrű ködöt.
Vissza, a vén csöndes udvarba Elsüllyedt azóta mind az út S távolból hallom, ködben, éjben, Hogy nyitogatnak egy vén kaput.
|
TranslationsGermanDie versunkenen Wege Mucsi Antal Request a translation |