Beöthy László: A búcsúzó szerelem

Nincs több, mint két ezredéve,

A szerelem itt lakott,

Árnyas erdő sűrűjébe’,

Patak partján, szép Athénbe’

Kvártélyt mindenütt kapott.

Forró vérű ifjak, lányok,

Csókra vágyó emberek

Közt talált, bármerre járt ott,

Otthont a nyilas gyerek.

Ritka napnak szép vendége

Most, mint a vándor-madár,

Elment tőlünk föl az égbe,

Kék, szerelmes messzeségbe,

S hozzánk csak vizitbe jár.

Férfiaknak száz a dolga,

Csak a lány ér rá s szeret,

Köztük hát, mihaszna volna

Folyton a nyilas gyerek.

Száz év múlva — ez a vége —

Nem jő többé idele,

Hol az ember felesége

Izzad, fárad mint a férje,

S egy sem bajlódik vele.

Egy se nézi, jó-e, szép-e

A kivel köt — üzletet:

Nem lesz férj s nő versenyébe’

Nyűg szegény nyilas gyerek.