Petri György: Fango (Sár in Italian)

Mindig és minden valami helyett volt.
Sohasem fogom tudni, mi helyett.
Nem evilág, nem pokol, nem a mennybolt,
nem erkölcs, csak szeszély; nem elv – csak ötletek.

Ötlet? Szeszély? Ugyan. Átázott, kőnehéz
rongylabdaként buffogtam, amikor
botlottak inkább, mintsem rúgtanak belém.
Terepem – állagom: sár; esőre várva por.

Egy vagyok már tereppel és szereppel,
az különböztet meg, hogy leírom:
nekem jöhet már „reggel – este – reggel

et cetera, und so weiter, i tak daljse, and so on”.
Én különbözök. Ahogy más izzad. Ahogy a Hold felkel.
Da capo al segno. Ad libitum.

Era sempre e tutto al posto di qualche cosa.
Non saprò mai, al posto di che cosa.
Non questo mondo, non l’inferno, la volta celeste,
non la morale solo capriccio, non il principio –  solo idee.
 
Idea? Capriccio? Macché! Tonfavo come una
fradicia palla di pezza, dura come roccia, quando
anziché darmi un calcio, in me s’inciampavano.
Stato del mio terreno: fango, polvere in attesa della pioggia.
 
Sono già tutt’uno con il terreno e il ruolo,
quel, che mi distingue è solo, che io lo descrivo:
per me può venir’ “mattino – sera – mattino
 
et cetera, und so weiter, i tak daljse, and so on.”
Io mi distinguo. Come altri per come sudano. E per
come sorge la luna. Da capo al segno.* Ad libitum.*
 
 
 
*Da capo al segno – “Ripetere dall’inizio al segno.” –  
Frase presa dal linguaggio musicale
*Ad libitum – A piacere.