Balázs F. Attila: L'albero canta (Énekel a fa in Italian)

a madarak lenyelték a hangot,
de begyükből felbugyborékolt:
dallamok, szavak, formák potyogtak
az avarra.

 „a fák énekelnek” – mormogja a költő
monitor fénye mélyíti ráncait
nem látja hát nem tudja:
ez már az öregség jele –

tovább  pötyög a billentyűzeten
mindent elment valahová:
tán egyszer megnyitja valaki…

gli uccelli avevano inghiottito la voce,
ma dal gozzo s’emersa gorgogliando:
melodie, parole, forme son cadute
sul fogliame secco.
 
“gli alberi cantano” – borbottò il poeta
la luce del monitor accentua le sue rughe
non le vede dunque non lo sa:
questo è già segno della vecchiaia –
 
continua a battere sulla tastiera
salva tutto da qualche parte:
forse un giorno l’aprirà qualcuno…