Balázs F. Attila: Purificarsi nell'amore (Megtisztulni szerelemben in Italian)

érintés vagyok csupán

kéz melege arcodon

homokszem tested pórusában

ha végigfekszel a fövenyen

könnyező fűszál vagyok:

leborulva imádom a talpat

mely eltapos

levegő vagyok mit ki- és belehelsz

rám gondolsz ha légszomjad van

lépteid örök visszhangja vagyok

megszűnök ha nem lépsz

óra nagymutatója vagyok

mely megelőz hogy utolérjen

nyitott ablak vagyok

leheletem ébreszt reggelenként

hó vagyok mely évente eltűnik

hogy megtisztulhasson –

hold: szabadság hideg szimbóluma

sono solo un tocco nient’ altro

calore della mano sul tuo viso

granello di sabbia del tuo corpo

quando sul arenile ti distendi

sono un filo d’erba piangente:

prostrandomi adoro il piede

che mi calpesta

sono l’aria che inspiri e espiri

hai l’affanno quando a me pensi

son l’eterno eco dei tuoi passi

cesso d’essere se non cammini

son la lancetta grande dell’orologio

la quale ti supera per raggiungerti

sono una finestra spalancata

al mattino il mio respiro ti sveglia

son neve che scompare ogni anno

per potersi purificare –

la luna: il simbolo freddo della libertà