Reményik Sándor: In the Big Dipper (A Göncöl szekerén in English)

Derült az este, csendes, csillagos.
Túl minden szenvedélyen, lázon,
Én a Göncölszekerén kocsikázom,
Ott, ahol ember embert nem tapos.
A derekaljam: széna, illatos,
A Göncölszekér szénával tele,
Kaszáltak már az égi réteken,
S lelkemnek sohse volt ily fekhelye.

Hanyattfekszem s az ürbe bámulok,
Friss széna, illatos: a derekaljam,
A pici földtől be messze szakadtam!
Köztem, s közte ezer csillag-távol.
És mily csend van itt, milyen hallgatás!
Nincs berregés, nincs ostorpattogás,
A Göncölszekér csak úgy megy - magától...

A Göncölszekér biztosan halad,
Rúdja nem törik, fékje nem szakad,
El nem ragadja semmi;
Ó jó itt fenn az örök bolt alatt,
Az örök szénás-szekeren pihenni.
Lenn hagytam mindent, mindent, ami fájt,
Kelnek szívemben új melódiák,
A végtelenség árja szinte fölvet...

S mégis jó volna fejem alá tenni
Egy kis maroknyi édes anyaföldet.

 
1919

The evening is clear, quiet and full of stars.
Beyond all the passion and fever,
I am riding through the Big Dipper,
Where people do not trample people.
My mattress is hay, fragrant,
The Big Dipper is full of hay,
They've schyted on the meadows of sky,
And my soul never was in this bed.
 
I lie on my back and stare into the space.
My waist is fresh hay, fragrant,
I broke away from the tiny Earth!
Between me and it a thousand stars away,
And what silence is here, what silence!
No buzzing, no whiplash,
The Big Dipper just goes by itself...
 
The Big Dipper is sure to move,
Its rod does not break, its brake does not tear.
It's not captivated by anything;
Oh it's good here under the eternal azure,
To respire in the eternal hay-dipper.
I left everything down, everything that hurt.
New melodies arise in my heart,
The flood of Infinity almost raises...
 
And yet it would be good to put it under my head
A handful of sweet motherland.