Reményik Sándor: Viu e duhul (A lélek él in Romanian)

Imre József kedves bátyámnak,
igaz tisztelettel

A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.
A lélek él: betűben, színben, fában,
Hullámos hangban és merev márványban,
Száz változáson át -
Amíg meg nem tagadja önmagát.

A lélek él, és munkál csendesen,
Kis szigeten, vagy roppant tengeren,
De amit alkot: nem szól a világnak;
Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.
A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.

1920

Cu stimă, bunului meu unchi,
Imre József

Viu e duhul,
Fraților,
Și nu-și schimbă cultul.
Viu e duhul: în lemn, tentă, literă,
În ton ondulat și-n marmură severă,
De sute de ori schimbat -
Până când va fi renegat.  

Viu e duhul și încet muncește,
Pe insuliță sau pe mări imense,
Dar ce creează: nu e pentru lume;
Doar de un cerc mic, doar de mici turme.
Viu e duhul,
Fraților,
Și nu-și schimbă cultul.