Reményik Sándor: Odată se va sfârși, poate (Egyszer talán majd mégis vége lesz in Romanian)

És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz -
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.

 A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.

Și atunci, cel care poate,
Revine din nou la cel vechi. 

La crezul vechi, la casă veche -
La pensulă, condei și sapă,
Fără pretenții și blesteme.

Topograful făcând altă mapă,
De altfel totul va fi cel vechi,
Cimitirul apare proaspăt. 

Vom fi calm, cu pace în suflete,
Globul tot așa hurducându-se,
Și forțe lente spală sângele.