Reményik Sándor: Eppure, forse un giorno finirà (Egyszer talán majd mégis vége lesz in Italian)

És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz -
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.

 A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.

E allora, colui che potrà ritornare,
In ogni caso tornerà di nuovo alle cose vecchie.
 
Dall’antica fede, dalla casa vecchia –
Dal pennello, dalla penna, dal manico della zappa,
Non chiederà conto di niente, non maledirà nessuno.
 
Il cartografo disegnerà una nuova mappa, forse,
Per il resto tutto rimarrà com’era,
Solo per un po’ ci saranno molte tombe fresche.
 
Noi ci quieteremo, il cuore non farà domande,
In qualche modo la terra continuerà a sbalzellare,
E le forze lente laveranno via il sangue.