Oravecz Imre: Távozó fa

Kiszáradt a terasz mellett a cseresznyefa,
 
magam ültettem több mint harminc éve,
hűséges volt hozzám,
ellentétben azokkal a nőkkel,
kikkel alatta üldögéltem,
árnyat, enyhet adott,
és nagy szemű, ropogós cseresznyét,
ha nem fagyott le a virága tavasszal,
mert korai fajta volt,
 
először egy nagy oldalága sorvadt el,
aztán aggkori elmezavar lépett fel nála,
nyáron ladobta az összes levelét,
és újakat hozott, még virágzott is,
 
csonkolnom kellett,
idén tavaszon nem lett a rügyekből semmi,
egy véletlenül meghagyott vadhajtást kivéve,
a vezérág maradékán,
egészen lent, szinte a fatörzsön,
az kihajtott,
 
még nem hagyott el egészen,
de faidővel mérve már csak percei lehetnek hátra.