Rába György: A vonakodó Cethal

Jóllaktam az ezerévek alatt

édesség esnék jól most pár falat

nem pedig uszadék ízű törődött

csontod tarlófűtől keserü bőröd

három napon se három éjjelén

huszonnégy órán sem cipellek én

még hogy rugdald hurutos gyomrom össze

kikívánkoznak úgyis a te görcsbe

rándult elveid begerjedt tanú

noha te vagy túltengő hormonú

város magad hisz csak mormolt szavakra

máris böjtöl a nép apraja-nagyja

de piac zsong bordáidon alul

nők riszálják farukat dévajul

a fizikát fitymálja bősz vajákos

a szemérmet iromba kelme-árus

s bár a király szőrzsákban vezekel

szózatodat percekre nyeled el

s azt is azért a mutatványt a képzelt

látvány vásárát bujálkodva élvezd

s aztán bömbölsz igazságkereső

színjátékot megszállott rendező

s ahol lelsz egy-egy vigadó lakot

a vörös kakast kukorékolod

próféta maradsz így holnapra kelve

bendőm mért fogadjon albérletembe

földönfutókkal ugyan mi a dolga

ki be sem jutott a Paradicsomba