Hartal Paul: Talking back to Parmenides (Parmenídésszel feleselve in English)
Parmenídésszel feleselve (Hungarian)Magasabb volt mint ahogy gondoltam. Az eleai Parmenidész A város fehér kapujánál állt türelmesen várakozva. Melyik évben vagyunk most? kérdezte. Kétezer ötben, válaszoltam. Ó, mindezek az évek, dörmögte halkan. Igen, bólintottam, ön több mint huszonöt Századdal ezelőtt született.
Szerda delután volt és hozzá tettem: Hexaméterekben ön tankölteményt irt Az igazság útjáról, ami a látszat útjával ellentétes.
Igen, emlékszem erre, mondta. A memoriám olyan jó mint fiatal koromban. A létezés titkát kutattam mindig Ės megtalálni reméltem a kulcsot A bizonyosság és állandoság Rejtett szivéhez.
Egy ideig hallgattunk. Aztán én törtem meg a csendet: Egy filozófiai szótárban azt olvastam Hogy ön hisz abban hogy a valóság Nem változik és kifürkészhetetlen.
Hát ezt még most is igy hiszem Mondta Parmenidész.
Ebben az esetben viszont engedje meg hogy megkérdezzem: Ha a valoság tényleg kifürkészhetetlen Akkor ön hogyan tudja Hogy az nem változik?
|
Talking back to Parmenides (English)He was taller than I expected. Standing at the white city gate Parmenides of Elea patiently waited. What year is this? He asked. 2005, I said. All these years, he murmured. Yes, I nodded, you were born More than twenty five centuries ago.
You were writing in hexameters About the Way of Truth And the Way of Seeming, I reminded him. Yes, I remember that, he said. My memory is as good as in my youth. I used to delve into the Enigma of Being In the quest for finding the hidden heart of Certainty and permanence.
We were silent for a while. And then I said: I read in a Dictionary of Philosophy That you believe that reality does not change And is unknowable. Well, I still believe that, Parmenides said.
In that case let me ask you this: If reality is unknowable Then how do you know That it does not change?
|