Hartal Paul: Zongoradallamok

Hsia Jung Changnak

Csak véletlenül
találkoztam Önnel
a kibertér hideg éterében.

De talán nem is volt ez
egészen játékos véletlen
vagy egy gazdátlan esemény
a zilált káoszban.

Talán meg kellett történnie
mert az érző lelkeket
rejtett harmóniák kötik össze
a táguló világegyetem.
kócos végtelenségében.

És ahogy e-mailben
később ezen idegennek irta
ön szomjas volt akkor a szavakra

szavakra melyek
mint az enyhe szellő
visszhangozzák a szférák zenéit.

Most fürge ujjai
hullámoznak és táncolnak
kecsesen érintve
az elefántcsont  billentyűzetet.

Ėletet lehelnek szunnyadó dallamokba
s igy repülnek a magasban
a befagyottt szenvedélyek
a zene arany szárnyain.

A zárkozott csendből
feltámadnak
a csendes hangjegyek.

Chopin varázslatos dallamai

az égi hang
csoda itt
ezen az elhagyatott bolygón
amit földnek hivnak.

Hartal  Pál