Csehy Zoltán: Delineamento (Körvonal in Italian)

Még tizenöt perc és megy a busz,
addig talán sikerül leírnom,
addigra kész leszek vele,
és befejezem ezt a versszakot is. Tizenöt
perc végül is, elég idő egy vershez,
ha már a fejben meg is van, menetrend kérdése,
indul és érkezik. Lefuthatok a falépcsőn,
innen, a másodikról, két perc, a lift is működik,
de folyton cipelnek benne valamit,
most épp az este nyíló kiállítás metaforáit,
vagy csak feljön a fényre a szakácsnő,
és cigire gyújt az udvaron,
ahol most rajta kívül nincs műtárgy,
és felkapom a táskám, bele egy
eső elleni kabát, térkép, pár lap,
és egy ceruza, hogy amíg jön a busz,
vagy a buszban, felírhassam legalább a lényegét
annak, ami tulajdonképpen itt és most
körvonalazódik.

Ancora un quarto d’ora e parte l’autobus,
forse per allora potrei averla di vergata,
per allora avrò finito,
e terminerò anche questa strofa. In fin dei conti,
quindici minuti, sono sufficienti per una poesia,
se esiste già nella testa, questione di orario,
parte e arriva. Posso correre giù per le scale di legno,
di qua, del secondo piano, due minuti, anche l’ascensore funziona, dove viene continuamente trascinato qualcosa,
in questo momento le metafore della mostra, che s’apre proprio stasera, o solo la cuoca viene su alla luce,
e nel cortile accende una sigaretta, dove
ora oltre a lei non v’è alcun oggetto artistico,
e afferro la mia borsa, c’infilo dentro un impermeabile,
una mappa, alcuni  fogli, una matita, che finché arriva l’autobus, o nell’autobus, possa scrivere almeno l’essenziale
di quel, che in verità, ora e qui si sta delineando.