Justus Pál: Spring wind (Tavaszi szél in English)

Zubog a szél. Hallod a fákat?
behajolnak az ablakodon,
árnyékaikat elkeverik
árnyékoddal. Hallod a fákat?

hallod a fákat? gyökerükkel
a rothadó csontokig érnek;
halottakon zúgnak az erdők -
én tudom a halottak arcát.

Zúgnak a fák. S mit szólsz a szélhez,
kopaszodó öreg barátom?
a szélhez, mely látta a tengert,
s az utakat összekeverte?

Városaid nyögnek a szélben,
tornyok, paloták hajladoznak.
Mit hoz a holnap? fájsz a szélben,
de könnycseppből sose lesz tenger.

Fekete csillagok között élsz,
barátaid elvesztik arcod,
de megfürödtél ezer szélben
és éneked eltörhetetlen.

Virágaid fájnak a szélben.
Holtak arca, tengerek íze
elkeverednek énekeddel.
Fájnak a fák. Érzed a fákat?

 
1930

The wind is seething. Hear the trees?
they lean in through your window,
mix their shadows with yours.
Do you hear the trees?
 
do you hear the trees? Their roots
reach down to the rotting bones;
upon the dead do forests sing -
I know the faces of the dead.
 
The trees are singing. And what say you
to the wind, my old and balding friend?
to the wind, which saw the ocean
and mussed the roads up?
 
Your towns are groaning in the wind,
towers, palaces keep feathering.
What brings the morrow? you hurt in the wind,
but teardrops never make an ocean.
 
You live among black stars,
your friends lose your face,
but you bathed in a thousand winds
and your song cannot be broken.
 
Your flowers hurt in the wind.
Face of the dead, the taste of seas
are mixing with your song.
The trees are hurting. Do you feel the trees?