Utassy József: Illicit wedding night (Illegális nászéjszaka in English)

Olyan sötét van itt már,
mint egy pasztásdobozban.
 
Fekszem hanyatt az ágyon.
Fekszel hanyatt az ágyon.
 
Kint, a betonküszöb alól,
hallucinált tücsök dalol.
 
Ujjad között, leégve lakkig,
cigarettavég csillaglik.
 
Megszívod. Látom a melled.
Alatta két nagy árnyéksarló.
 
Nem beszélünk. Dunnánk
felleg.
S vonul az ágy lassan,
virrasztón.
 
Illegális nászéjszaka!
Hajad arcom holdudvara.
 
Testünkön csillagok
teremnek.
 
– Jó?
– Jaj, nagyon!
 
– Szeretsz?
– Szeretlek.
 
Holdfény és porpaplan.
Horkol Magyarország.
 
Magányos vonatfütty.
Alszol. Megcsókolom szád.
 
Csönd. Cirpel a csengő.
Ásítva nyit kaput
 
a jámbikus léptű
öreg házmesternő.
 
S te félálomban morgod:
húzd föl hatra a csörgőt.
 

It's as dark here now
as in a tin of polish.
 
I'm flat on my back on the bed.
You're flat on your back on the bed.
 
Imagined cricket sings outside,
neath its concrete door-step hide.
 
Twixt your fingers, burned to the polished set,
there glints the butt of a cigarette.
 
You take a drag. I see your breast.
Beneath large sickles of shadow rest.
 
We do not speak.  Our eiderdown’s
a cloud.
And slowly, the bed keeps going,
It’s wide awake.
 
Illicit night, no wedding's grace!
Your hair's moon-halo for my face.
 
Upon our bodies
stars come into being.
 
- Good?
- Oh, yes!
 
- Do you love me?
- I do.
 
Moonlight and dust-cover.
Hungary snores.
 
A single train-whistle.
You sleep. I kiss your mouth.
 
Silence. The bell is chirping.
The old janitress
 
with the iambic step
yawns and opens the gate.
 
And you, half asleep, murmur:
set the alarm for six.