Bella István: The first cinema (Az első mozi in English)

Reflektoroz,
medret váj az éjbe
a szél.
Sárga fényhasáb.
Porszemek, molekulák
– lebegnek benne levelek, ágak.
Kettészeli az éjszakát.
A folyó vásznára vetít
gyors holdat, rudalózó árnyakat.
Fülüket hegyezik,
nézik örökké felhők és kutak.

Hát neked mit mutat?

Ejtőernyőt, zuhanó hajadat,
hátracsukló pőre templomokat,
gyors késeket, villanó arcodat,
kalimpáló kalodát, lábadat –

és magamat, a bedőlt ég alatt.

Beams light,
the wind
scoops a channel into the night.
Yellow light-beam.
Dust particles, molecules
- leaves, twigs afloat in it.
They cut the night in two.
Projects a quick moon, shafting shadows,
onto the river's canvass.
They prick their ears,
forever watched by clouds and by the wells.
 
Well then, what does it show you?
 
A parachute, your hair falling down,
bare, backward-leaning churches,
fast knives, your flashing face,
a wobbling pillory, your feet -
 
and myself beneath the caved-in sky.