Nagy László: Frost an Frost kommt (Fagyok jönnek in German)

Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
mint a perec roppan
az esendők válla.

Nélküled hol laknék?
– megborzong a lélek –
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.

Szemem elől vedd el
a tél-hideg tányért,
etess szerelemmel,
hogy ne legyek árnyék.

Szerelmünk tűztornyát
engedd betetőznöm –
kapcsold ki a szoknyát
az aranycsípődön.

Frost an Frost, Attacken,
Wut der Weißglut-Truppen,
wie resche Brezel knacken
anfällige Schultern.

Ohne dich, was bliebe?
– entmutigt nur die Seele.
Unterschlupf im Fieber:
morgens deine Nähe.

Nimm sie weg, verschiebe
die Schüssel, Winter-Scherben!
Füttre mich mit Liebe,
kein Schatten soll ich werden!

Der Feuerturm der Liebe
krönt auch uns, Unschuldige –
lockre die goldige Taille
und lass, dass ich dir huldige!