Rigmusok a sulinetnek Esterházy Péterről (Hungarian)
Kezdetben volt a tinta,
s egy osztályidegen,
majd Fancsikó jött s Pinta,
pápai vizeken.
Azután kisssregénybe
fordult a termelés.
Mozgott a Világ végre
és ez nem volt kevés.
Függő bevezetést nyert
a szépirodalom,
míg lassacskán enyészett
az óbirodalom.
A biztonságot védik,
s van rá alapos ok,
de ki védi a Ladyt?
Tán a fuharosok?[1]
Az APO[2] riadót fú:
Kis! Magyar! Pornográf!
Nyugati kiadók! Hú!
Mein Gott, ein echter Gráf!
Többek tenyere viszket,
kiiktatnák, bizony,
ahogy Spirót az Ikszek,
s Petrit az Ipszilon.
Ám igék állnak sorba,
megannyi hű segéd,
s tizenhét hattyú hordja
közismert álnevét.
Különben is legördül
a vasfüggöny. Ni a!
Ha, ha! Mi zúg? Mi hördül?
Búcsúszimfónia?
A szónak súlya megnő
lefelé a Dunán!
Mi hiányzik még? Egy nő?
Vagy Hrabal könyve tán?
Dehogy! Az erkölcs! Épp most!
A nemzet talpon áll,
és megmenti a démoszt
a kisgazda morál.
Túléltük azt is, ezt is
kibírjuk, noha más.[3]
Harmónia caelestis -
javított kiadás.
[1] A fuhar az intuíció és a spiritualitás képviselője. Egy olyan személy, aki az utópikus álmok megértésére törekszik, közben egy jobb világ érdekében feláldozza pénzét, idejét és energiáját és ezzel megelégedésre lel.
[2] APO: az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya.
[3] Ez a vers 2004-ben, a budapesti Goethe Intézetben Esterházy Péter köszöntése alkalmából hangzott el.
| Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | Noran Libro, Budapest |
| Source of the quotation | A megrendülés segédigéi, EP 1950 - 2016 |
| Bookpage (from–to) | 34-35 |
| Publication date | 2016 |
 |
|
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
