Borbély Szilárd: The miracle of Eizik Taub (Taub Eizik csodája in English)

Amikor a kállói haszidok
napok óta tolongtak a vagonokban,
és már nem voltak sem dühösek,
 
és már nem is sírtak, csak
imádkoztak, majd fáradtan
mormoltak, a rabbijuk ima
 
közben egyszer csak felkiáltott.
Aztán elájult. Amikor magához
tért, azt mondta, egy vékony,
 
szakállas alak jelent meg neki.
Erősen torkon ragadta, és azt
súgta a fülébe, hogy szent a hely,
 
ahol majd újra megjelenik neki.
Egy nap a vonat megállt. Hosszú
rámpán vonultak, a halálosan el-
 
csigázott csapatban ott lépdelt az
Öreg, aki látta még a Szentet, és
a kállói haszidok tudták, hogy
 
mellette ott vonult Ő. Eckardt
Unterscharführer magyarul
szólt hozzájuk, mintha otthon
 
volnának. Majd a szelektálást
végző tiszt előtt bal felé tért el
övéivel Taub Eizik, a Szent.
 
 

When the Hasidic from Kálló
had for days been crowding in the wagons
and were neither angry
 
nor crying even, only praying
and wearily murmuring by then,
their rabbi suddenly uttered
 
a shout during prayers.
Then he fainted. When he came to,
he said that a thin,
 
bearded figure had appeared to him.
Grabbed him firmly by the throat
and whispered into his ear that the place,
 
where he would next appear for him, is holy.
One day the train stopped. They proceeded
on a long ramp, and ambling in that mortally
 
exhausted company was the Old One
who was still seeing the Saint, and
the Hasidic of Kálló knew,
 
that He was proceeding beside him.
Unterscharführer Eckhardt addressed them
in Hungarian, as if they had been
 
at home. Then, passing in front of the officer
carrying out the selection, Taub Eizik
turned to the left with the Saint and his own.