Péter Erika: Gânduri blocate pe parbriz (Szélvédőre tapadt gondolatok in Romanian)

A kert végében hömpölyög a pára,
szürke, szmogos,
fuldokló világra ébredtem.

*

Derengésből ocsúdik a táj,
a fák süvítve húznak el mellettem,
szélvédőre tapadt gondolataim
felcsapódó sárdarabok.

*

Könnycsepp vagyok,
te tükröződsz benne,
én csak a szélvédő üvegében
bámulom magam.

In fundul grădinii vapori de apă curg,
m-am trezit, pe o lume sufocarntă,
înceţoşată gri,

*
Peisajul din buimăcie se trezeşte,
copacii zbor lângă mine vâjâind,
gândurile-mi blocate de parbriz
sunt bulgări de noroi pulverizaţi.
*

Sunt pic de lacrimă,
în care tu te oglindeşti,
eu pe geamul de parbriz  
numai mă holbesc.