Sebestyén Péter: Haiku to the soul of spring (Haikuk a Tavasz lelkéhez in English)

A fiú:

Jég-árnyékban a

szív; oly távol van tested

tűz-lobbanása…

A lány:

Rózsa-ébredést

várj; tengerszem-susogást

déli szellőben.

A fiú:

Három hegy állja

hűség álmát; felhőkre,

mondd, hogy léphetek?

A lány:

Nap ékesít már

minden csúcsot; szememet

könnysugár-idő…

A fiú:

Hűs páfrány-erdő!

Hány ösvény nyílik Hozzád,

hozzám, érettünk?

A lány:

Éjjel a patak

súgta: nincsen érkezés;

csak egy Tavasz-Fiú!

A fiú:

Köszöntelek, dús

hajnal! Nincsen indulás,

csak a sors; csak Te.

A lány:

Szobámban mécses

se ég; ruhám kibontom.

Hallom lépteid.

The boy:

An icy shadow

is on the heart; your body's fire

is so far away…

The girl:

Expect to wake to

roses; to whispers of tarns

in a southern breeze.

The boy:

Three mounts hold true the

dream of troth; tell me, how

can I tread on clouds?

The girl:

All peaks are decked by

the sun now; my eyes by a

time of gushing tears…

The boy:

Cool forest of ferns!

How many paths lead to You,

me, because of us?

The girl:

At night the brook had

whispered: that's no arrival;

it's just a Spring-Boy!

The boy:

Opulent dawn, I

greet you! There is no outset,

only fate, and You.

The girl:

No candlelight in

my room: I loosen my dress,

hear your steps approach.