Acsai Roland: The falcon's Easter (A sólyom húsvétja in English)

Mekkora kitartással ül kavics-fészkén –
Alatta csírázó tojások. Mint egy kizöldülő búzaföld.
Ahány tojás, annyi bolygó,
És mindnek ő a Napja,
Ez a sólyomtojó.
A kötelességtudás mintaképe.
Kilépett a mi időnkből,
És átlépett a tojásokéba,
Mindegy, hogy odakint felkel a nap,
Vagy alkonyul.
Behunyja a szemét, aztán kinyitja;
Fedőtollainak hol ezt, hol azt
A cserepét próbálgatja a szél.
Tökéletes épület.
Nagyszombat van, de ő nem tud róla.
Most készül tovább vinni faját. Most
Készül újjászületni. Most minden
Jelképes húsvéti tojás
Ezeket a tojásokat ünnepli.

With what endurance she sits on her pebble-nest —
Budding eggs beneath her. Like a greening wheat-field.
Each egg a planet,
And she, this laying falcon,
she is the sun to all.
Model of a sense of duty.
She stepped out from our time
And entered that of the eggs,
Be it sunrise or sunset,
It matters not to her,
She closes her eyes, then opens them;
Now here, now there, the wind has a go
At the tiling of her outer feathers.
A perfect building.
It is Holy Saturday, but she is unaware of that.
Now she is preparing to procreate her kind. Now
She is preparing to be born again. Now all
Symbolic Easter eggs
Commemorate these eggs.