Kukorelly Endre: Sétálnak, kiülnek a parkba

Sétálnak, kiülnek a parkba, kijönnek, a Nap, a
Nap felé fordítják az arcukat, leülnek, le-
fekszenek a fűre, járkálnak a bokrok között,
halkan beszélgetnek, lassan, egymás mellett,
néha nevetnek is, valaki élesen nevet,
vagy ücsörögnek egy padon, nézik a vizet,
a kis szelet a vízen ahogy fodrozódik,
megállnak a fák alatt, valami madárhang,
micsoda erős illatok, hogy van-e ott ő, és
hogyan legyen, bűzös és piszkos és rohadt,
hogy végül is mindegy, mivel játszanak,
aztán a rügyeket vizsgálják, megtapogatják a fák
törzsét, ezekről beszélgetnek vagy hallgatnak,
a fákról, bokrokról, hogy az miféle fű,
a vízről, a Napról meg a szélről, ezekről.