Kalász Orsolya: hands that mean the world (világot jelentő kezek in English)

Ahol megérintjük egymást,

mintha a bőrön

tenyérnyi színpad nyílna,

reflektor is a kiáradó hő  -

meleg fénykörébe

lép az, ami lélek

de se nem a tiéd, se nem az enyém,

az, aki csak egymásban

fokozható önmagunk. 

Tudni, hogy így van és nem félni,

miközben bőrünk kockáztat,

ez  világot jelentő kockázat,

tudni, hogy így van és nem félni,

nekünk a vihar szeme,

a legendás egyszemű csönd,

a lelkismeret nélküli csönd,

mély és meghitt,

tehát egy tó is, fölé

eget emelek kezedből

és ahogy csak erővel bírom,

úszom tükrözött felhői közt.

It is as if a palm-size stage

would open on the skin

where we touch each other,

the flaring heat reflects -

stepping into its warm glow

is that which is soul,

but neither yours nor mine:

that self, which only

the joining of our selves enhances.

To know that this is so and not to fear,

whilst our skin takes the risk,

this is a venture which means the world,

to know that this is so and not to fear,

this is the eye of the storm for us,

the legendary one-eyed silence,

conscience-free silence,

deep and intimate,

which could be called a lake, above which

I form a sky from your hand,

and for as long as my strength remains,

float among the clouds that it reflects.