Juhász Gyula: Októberi éj

Ezüstös kék lett az egész világ,

Halovány fénye, mint a köd, dereng,

Alvó kísértetek a kerti fák,

Haldokló hold virraszt a csönd felett.

***

Mintha megállott volna az idő,

Tán Csipkerózsa kertje ez,

A hallgatás már szinte rémitő.

Tán álmodom vagy ez csak mese lesz?

***

Elnémultak a szűkölő kutyák

És nem szólnak a harsány kakasok,

Nem jár egy ember és nem mozdul ág

És alszik hálójában is a pók.

***

Oly gyönyörű ez és félelmetes,

Egy hangot kérek tőled, ó világ,

Már azt hiszem, a végítéletes

Angyal próbálja majd a trombitát