Juhász Gyula: Der Aprilscherz (Április bolondja in German)

Benned születtem, édesbús, szeszélyes

Tavaszi hónap, felleges derűs,

Mikor a rétek lelke már fölérez

S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,

Holdtölte volt - tavaszi anda hold -

S a szőke fényben az éjet betöltőn

A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,

Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad

És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját

Én nem irígylem. A magad cigányát

Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!

In dir wurde ich bittersüss dargebracht,

du Frühlingsmonat, leicht, launisch, geisternd,

wenn die Seele der Wiesen schon aufgewacht,

und im Wasser quaken hundert Geigern.

Am Theiss Ufer schaukelte meine Wiege,

es war Vollmond, frühlingshaft, fade, Mond

und im blonden Licht, das die Nacht erfüllte,

das Volk des Wassers sang den Hochzeitssong.

Ich hab’ dieses traurige Lied angehört,

was die Schönheit und die Freude ungestört

’d von Freude weint vom Lied der Heimatpflege.

Das Klavier, der wie von der anderen Welt hallt,

ich beneide dich nicht. Dein Zigeuner Gestalt,

schau in mir, o Ungar, den ich in dir lebe!