Radnóti Miklós: Pontos vers az alkonyatról
Pontos vers az alkonyatról (Hungarian)Kilenc perccel nyolc óra múlt, kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz, hogy az árnyék közészorúlt.
Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap
búvik a magas füvek között, pihen a lejtős földeken, majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött.
Híven tüntet két pipacs, nem bánja, hogy őket látni még, de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen;
s mosolyg a szálldosó sötét, hogy nem törik, csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét.
(Így öregszik az alkonyat, estének is mondhatni már, feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat.)
|
TranslationsGermanGenaues Gedicht über die Aben… Mucsi Antal Request a translation |