Radnóti Miklós: Hajnali kert

Az alvó házból csöndesen

kijött a feleségem,

egy könnyü felleg úszik ép

fölötte fenn az égen.

Mellém ül és a hajnali

nedves füvek most boldogan

felé sikongnak, hallani

és fordul már a hallgatag

virágok szára, jár a fény

s megvillan rajtuk néhol,

nesz támad itt, toll villan ott

s kakaska kukkorékol.

Rigó pityeg választ s a kert

susogni kezd, minden bokor

alján apró fütty bujdokol,

kibomlik sok hüvös levél,

s felfénylik itt egy szalmaszál

a fűben és két ág között

kis pókok fényes hada száll.

Ülünk a fényben, hallgatunk,

fejünk felett a nap kering

s lehelletével szárogatja

harmattól nedves vállaink.