Nagy Teréz: Mi dispensi un sorriso... (Áldasz-e mosollyal… in Italian)

Megmondhatom-e ki vagyok?
Tudsz majd akkor is szeretni?
Konkolyból font ágyamon
álmot tudsz-e lelni?
Válladra veszel-e, ha fáradok,
ha ráncos lesz kezem? 
Reszket-e tiéd értem s velem? 
Ha szoknyám szakadt lesz,
... ingem száz tövistől tépett,
fogsz-e várni rám 
és várhatlak-e téged?
Takarsz-e bársonnyal,
édes derűs perccel,
mindenórás boldogságból
megszülető kedvvel?
Áldasz-e mosollyal,
ha pőrére vetkőzöm?
Akarsz-e még engem,
szabad-e hagynom,
magamat meglelnem?

Posso rivelare chi sono?
Sarai capace ad amarmi lo stesso?
Sul mio letto fatto di loglio,
potrai pigliar’sonno?
Mi prenderai sulle spalle, quando
mi stancherò, avrò mani avvizzite,
le tue mani tremeranno per me?
Quando avrò la gonna lacera,
… la camicia dalle spine stracciata,
mi aspetterai ancora
ed io potrò fare lo stesso?
Mi coprirai di velluto,
con un minuto dolce,
con una gioia nata
di una felicità duratura?
Mi dispensi un sorriso,
quando mi vedrai nuda?
Mi vorrai ancora,
te lo potrò concedere,
per ritrovare me stessa?