Nagy Teréz: Days without greenery (Lombtalan nappalok in English)

Éjt hozó zivatar terít ránk árnyakat,
rikoltó szelekből szárnyaló madarat.
Romokról bóbitát sodor a tájon át,
dördülő hordóból dübörgő muzsikát.
Ágakból síp fakad, hozza a hangokat,
lőporos éj zaját, átlőtt szív vád szavát.
Kétkedő ébredés, komor felismerés
között hőbörög hőségben a délibáb;
furcsán inogva előlünk száll tovább.
Lombtalan nappalok lapulnak fény alatt,
irigyen virrasztják repülő szárnyamat.

A rainstorm brings the night, shadowing, covering,
from winds that howl it brings birds that are on the wing.
It takes the ruins' cap and sweeps it everywhere,
from a booming barrel rumbling tunes fill the air.
Twigs are as skirling pipes, from these more sounds arise:
noise of gunpowder nights, pierced hearts' accusing cries.
Doubts of awakening and gloomy acceptance,
between them a mirage is ranting in the heat,
it teeters eerily, choses to retreat.
Days without greenery are crouching 'neath the light,
grudgingly keeping watch over my wings in flight.