Karinthy Frigyes: Herbst (Ősz in German)

Tűz, melegíts, ne égess

Égő sebet szívemre;

Nap, ne vakíts, világíts,

Nem nézek a szemedbe.

Asszony, puhácska száddal

Csókolj, ne a fogaddal;

Ki önnön sírod ásod

Ember, ne ránts magaddal.

Virág, maradj az ágon,

Megvárom a gyümölcsöd

Nem rugdalok markodba

Végzet, lazítsd a görcsöd.

Élet, mindenki éljen

S ne tudja meg, miért él;

Ígérd már másnak, Isten,

Amit nekem ígértél.

Feuer wärme, brenn mich nicht

brennende Wunde an Herz;

Sonne blende nicht, strahle,

in die Augen schauen schmerzt.

Frau mit deinem zarten Mund,

Küsse, nicht mit den Zähnen;

du gräbst dein eigenes Grab

Mann, lass mich hier im Leben.

Blume, bleibst du auf dem Ast,

ich warte auf deine Frucht,

ich kick’ nicht nach deiner Faust

Schicksal entspann deinen Druck.

Leben, lass alle leben

soll nicht wissen, was ist macht;

versprich dem anderen Gott,

was du mir versprochen hast.