Kisfaludy Károly: A fűzfa poeta gratulál őtet mellőzött egykori Maecénásának

Köszöntő köszöntést kell ma késziteni,
Mert készet késő lesz a sajtostul venni,
Mely ez esztendőben görbén nyomtattatott,
S harmincz évek óta a ponyván hányatott;
Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,
S vastag érdemedet oszlopra emeljem.
Abrincsra fogok ma egy koszorut fűzni.
S fonnyadt repkény közé borcsapokat tűzni.
Sánta Pegasusom hegyre akart vinni,
Vinne bár Neszmélyre, hol bort lehet inni,
Mert utálom Castal vízízű forrását,
Az hamar elcsapja az embernek h ... t.
Bibas vinum, frater, in te nunc est ordó:
Csak legjobb forrás az óval teljes hordó.
Collégám Apolló! tégy ma hamar csodát,
Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát,
Hogy elfújjam rajta köszöntő nótámat,
S érdemed hirdetni feltátsam a számat:

Adjon isten áldást, egészséget, – jajjal,
Szerencsés napokat teli – gonddal, bajjal;
Üres kamarádnak – még több örességet;
Pinczédnek jó – vizet, de borban szükséget.
Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát – nem,
Bundául szolgáljon – százszor lyukas selyem;
Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,
Hogy, ha kimész, otthon – semmi se maradjon;
Pénzed annyi légyen, mennyi – szőr talpadon,
Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.
Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,
Dínom-dánom között mindenkor – sirva élj ...
De már több verseket nem tudok csinálni,
Engem ugyse! ezt is sok baj volt firkálni;
Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,
És ha eltemetnek – boldog alleluját!