Fabó Kinga: Не съм град (Nem vagyok város in Bulgarian)

Nem vagyok város: nincs fényem, nincs
kirakatom. Jól mutatok.
Jól mulatok. Pedig
nem hívtatok. Hogy
kerültem ide?

Bármit megtennétek értem; ugye?
Ám legyen! A rajtaütés.
És a kis játék-
feleség? Berendezem, berendezem,
berendezem magam.

És a berendezés marad.
Működöm, mert működtetnek.
Csak működni tudok.
(Nem jelentek semmit.)
Mi hiányzik mégis?

Hiszen külön-külön mind a kettő férfi.
Örökös bűbáj. Bő összevisszaság.
Lassú, könyörtelen.
Jön egy újabb: majdnem tökéletes-
re sikerült. Lenyelem.

Őt is lenyelem.
Ahhoz ő értékes, hogy így
pazarolja magát.
Pedig őt választanám: ha tudná,
hogy őt választanám.

De nem tudja. Holdkóros a drága.
Hiába van teli: Hold nélkül használ-
hatatlan, nem változhat,
nem változtat,
ahogy az acélgolyók forognak: árad,

árad a kék.
Erőszakot tűr csak magán, féltem,
hogy végleg összeáll, és
erőszakot kér.
Egykedvűen nézem

újjászületésem:
(ha megolvasztanám!)
makacs, sűrű, nyávog. Megdolgozták.
Most átmenet.
Most tó: partot keres.

Не съм град: не съм осветена, и витрини
нямам. Изглеждам добре.
И добре се забавлявам. Нищо че
никой не ме е канил. Как ли
тук съм попаднала?

Ще направите всичко за мене, нали?
Нека бъде така! Щракването.
А мъничката играчка –
съпругата? Разполагам, разполагам се,
себе си разполагам.

И нека така си остане.
действам, защото ме задействат.
Само това мога да правя.
Безучастна съм.
И все пак липсва нещо.

И двамата мъже са си напълно отделно.
безкрайно пленително. Бъркотия в обилие.
Безпощадна и бавна.
Идва нов мъж: идеален на-
пълно. Няма да се задавя.

Няма да се задавя.
Прекалено е стойностен, че
така да се пропилее.
Виж, бих него избрала: да би само знаел,
че бих си избрала него,

ала не знае. Лунатик е милият.
И докрай да се пълни, в безлуние
е неизползваем, не успява да промени,
не мени никак
въртежа на стоманените топчета: блика,

избликва синевата прозрачна.
Понася единствено насилието, боях се,
че накрая ще добие форма
и ще моли да бъде насилен.
Наблюдавам безчувствено

повторното си раждане:
(да можех да го размекна!)
безотказно, гъсто, скимти. Потрудих се.
Сега – преходът.
Сега езерото брега си търси.