Fabó Kinga: Anestesia (Anesztézia in Galician)

Gondoltam: kitakarít.
Pedig csak párologtatott.
Színeimet szűrte.
Visszagyűrte. A szoborba.

Aztán következtek az illatok.
A rosszul rögzült gyökerek.
Mint bűnjelek.
A műtőasztalon.

Steril vagyok.
Kívül híres.
Belül üres.
Segédigéim fejdíszes férfiak.

Adománya: mosolytalan sínpár;
tragédiára mindig kész –
idegen, mint a szívverés –
A bűn csak dekoráció.

Nincs nyugtom. Tudom:
gyökeret verek valahol.
Ő profi.
Fagyasztva kellek neki.

Pensei: el lavou-me toda.
No entanto apenas me borrifou.
Estirou as minhas cores.
Engurrou-nas. Meteu-nas no interior da estátua.
 
Entom chegárom os fedores.
As raízes mal prendidas.
Como o corpo do delito.
Na mesa de operações.
 
Som estéril.
Famosa por fora.
Vazia por dentro.
Os meus verbos auxiliares som homes com toucas.
 
A doaçom del: vias férreas sem sorrisos;
sempre prontas para a tragédia –
estranhas, como um latejo do coraçom –
o pecado é tam só um adorno.
 
Nom tenho paz. Estou certa:
deitarei raiz nalgures.
El é um profissional.
Quer-me congelada.