Fabó Kinga: Il suo guardiano, l'eterna prigione (Őre, örök börtöne in Italian)

Minden évszak sorra kerül.
Jön, jön, jön, könyörtelenül.
Megöl, hogy mindig ugyanúgy.
Hogy soha nincs sorrend-csere.
Hogy nem kérdezi, kértem-e.

Minden évszak meggyötör.
Jön, jön, jön, nem könyörül.
Őröl, őröl, őröl, őröl
ez a kitartóan gyűlő
energia, mint körhinta:

pályáján tart. Végleg
beletörve a kerékbe
– egyre holtabb, egyre élőbb –
forgok vele minden idők
mélyében, végtelenjében.

A sua volta, giunge ogni stagione.
Seza pietà, arriva, arriva, arriva.
Mi uccide, che è sempre allo stesso modo.
Non v’è mai un cambiamento di sequenza.
Che io la desideri o no, non la interessa.

Mi tormenta ogni stagione.
Arriva, arriva, non ha pietà di me.
Mi divora, mi divora, mi divora,
quest’energia incessantemente
accumulante, come la giostra:

che sulla sua orbita mi tiene. Per
l’eternità arresa alla sorte
- sempre più morta, sempre più viva –
giro insieme a lei, nell’abisso di
tutti i tempi, nel suo infinito.