Fabó Kinga: Il cancro (Rák in Italian)

Lélek fogy el, vagy a test?
Vagy a kettő egyszerre?
Vagy külön-külön jön értem
két különböző halál?

Arra gondoltam, hogy ne.
Hogy ne küldjön jeleket.
Maradjon meg titoknak.
Maradjon még idegen.

Megszállta az egómat.
Nem látok ki belőle.
Nem titkolja, hogy nem tudja.
Miért is titkolná előlem?

Meghalok? Nem halok?
Haldoklom. De élek.
Gondoltam: észrevesz.
Gondoltam: megérez.

Meghaltam? Haldoklom?
Döntsem el én magam?
Gondoltam: meghallgat.
Gondoltam: jelet ad.

Megtehetné: négy fülem van.
Négy, mint egy ős-androginnak.
Ha négy fül hegyezi magát,
nem történik tragédia.

Cos’è che si esaurisce, l’anima o il corpo?
O insieme nello stesso tempo?
O verranno due morti diverse  
per portarmi via separatamente?

Pensavo, fosse meglio di no.
Che non mi mandasse i segnali.
Che rimanga un mistero.
Che rimanga un estraneo.

Ha preso possesso del mio ego.
Non riesco a veder’ fuori di esso.
Non lo sa e non ne fa un segreto.
Perché mai dovrebbe farlo?

Morirò? Non morirò?
Sto morendo. Ma vivo.
Pensavo: se ne accorgerà.
Pensavo: mi percepirà.

Son morta? Sto morendo?
Tocca a me deciderlo?
Pensavo: mi ascolterà.
Pensavo: darà un indizio.

Potrebbe farlo: ho quattro orecchie.
Quattro come l’androgino primordiale.
Se quattro orecchie stanno all’erta,
non succederà una tragedia.