Oláh Tamás: La tua scossa (Áramütésed in Italian)

Mikor,
szempilláidnak seprűi alól
fényparázs-villanásod áramütése
hozzád kapcsolt,
és tekintetem hevületével végigtapogattalak:

szűz-mélyedből az igen szikrázva pattant ki,
legyőzve minden nemmel tiltakozó erődet.

Bőröd hirtelen teljesen áttetsző lett,
látni véltem tested belső térképét:
a tüdők ág-rajzolatát,
ahogy oxigént fújtatva dolgoznak,
szívedet ahogy szomjas dobbanással
hörpöli szerelemmel lüktető-véred,
a sárga tavas veséket,
ahogy kiszűrik a molekulák oldatából
a gonosz világ salakját.

Az őrizetlen titkos útra térve
eleven tested mohón magába szívott.
Beléd fúródva idegszálaim csókolva
kötöttek csomót izzó neuronjaidra.
A nagyfeszültségű térben
szeretet-részecskék gyűrű-hullámai
egymást táplálva fonódtak a jelen időbe.
Hallgattam felszántott húsod jajszavát,
miközben az ezer színű tér
egyre szűkült körülöttünk.
Kiáradt zabolátlan lobogó forróságom,
a teremtés őskezdete élni rohant,
csillag-ár-ősrobbanás szórta szét magjait,
s lelkünk nagyot nyújtózkodva
a tágas mindenségbe lépett...

Quando,
da sotto le tue ciglia folte,
la scossa del tuo sfavillio – lampo
a te mi aveva legato, e con l’ardore
del mio sguardo avevo percorso il tuo corpo:
 
Dal tuo grembo vergine il sì scattò scintillando,
vincendo ogni forza del tuo diniego.

All’improvviso divenne trasparente la tua pelle,
la mappa interna del tuo corpo mi parve a vedere:
il disegno ramificato del tuo polmone
mentre lavora, sbuffando l’ossigeno,
il tuo cuore dai battiti assetati, mentre
sorseggia il sangue che pulsa dall’amore,
i reni dai laghi gialli,
come filtrano la scoria del mondo perfido,
dalla soluzione delle molecole.

Prendendo l’incustodita strada segreta,
il tuo corpo vibrante mi assorbiva avidamente.
Penetrandoti, ogni mia fibra nervosa,
baciando legò un nodo ai tuoi neuroni roventi.
Nello spazio dell’alta tensione,
le onde - anulari delle particelle d’amore,
nutrendosi a vicenda s’intrecciavano nel presente.
Ascoltavo il lamento della tua carne solcata,
mentre intorno a noi lo spazio dai mille colori,
continuò a restringersi.
La travolgente, tempestosa passione ardente,
la creazione primordiale, precipitava a vivere,
l’onda delle stelle – esplosione primordiale
sparse i suoi semi,
le nostre anime stiracchiandosi,
varcarono il vasto Universo…