Cseke Gábor: Porszemek játszadozása

Millió
s isten tudja hány
apró világ kering
              pamacsnyi por libeg,
              mokány szekér habarta,
              dülöngél a kerék,
              s a gazda rajta

és mindenik világ
izzadt
kezemre ül,
a nap lesüt reánk
              míg botorkál a ló,
              a tengely is nyikordul,
              elvánszorog az út,
              s a táj kifordul

mosolygó fényesség,
tenyerem terhe
táncolva érik,
s az élet oly falánk!...
              terül a széna, illatozik már
              mokány szekér felett az este,
              jó sátor ez, és elterül
              alatta ember, állat teste

millió s
isten tudja hány
világ néz csillagot magának
              majszol a ló, gazdája égre bámul,
              az ott lehullt, a másik biztosabb,
              a porszemek elültek, álmuk csupa játék,
              s csak én hiszem, hogy boldogak

az ott lehullt,
és jobbat nem találnak.