Cseke Gábor: Mindenki marad...

egy végeérhetetlen szép estélyen
poharazgatok magammal mással
tudom hogy minden pohártól fogy a reményem
örökös alkut kötni az elmúlással
hogy mikor hozzám elér félrenézzen
mintha otthon feledte volna az útiparancsot
amivel majd még egyszer visszatérhet
s akkor kegyesen ránk szól: ti még maradtok
a világ köröttem mulat szivornyázva táncol
éjfél már jócskán elmúlt de senki se megy haza
haladékot kaptunk a haláltól
élhetünk míg kitart ez az életfogytiglani éjszaka