B. Tomos Hajnal: Gasztro - limbó

Azon gondolkodom, mi
légyen mára a menü:
lassú tűzön párolt,
sanda félrepillantás,
kevés rejtett mosollyan
megspékelve ?
de ez már volt, alig két
napja ebédre, s a
maradék kutyák elébe
került, mert
felmelegítve már senki
sem gusztálta. Vagy
kipróbálhatnék egy
zsenge, levében pácolt
beugratást, halálos
komolyan tálalva, mely
múlt héten még
passzolt a csilis
mártáshoz  de mára már
lecsengett-
 
Szóval tutira sarokba
szorított ez a váratlan
limbo, már a mindig-
menő,
női fortély is áttetsző
zselés lé,
pedig abban mesterien 
el lehetett rejteni  a
maszkos bókokat,  hogy
senki se gyanítsa:
napok óta kisütött,
olcsó hamisítvánnyal
etetem és nem
emészthetők már az
alaposan kiklopfolt
csapdák, a
kedvesnővér-szerepek,
s az újratöltött intrikák
sem: mind-mind zerepelt már a menün
sülve vagy főve,
früstükre és ebédre,
most már kell a szünet:
megcsömöröltem - egy-
két nap csak vízen s
levegőn talán
magamhoz térítene...
no, és el ne felejtsem 
széttépni, elégetni  a 
régi receptes füzetem.