Gergely Tamás: Čuvar groblja (Temetőőr in Serbian)

– A temetőőr fújta be őket.

– Azt a'!

Vadmalac nem is tudta, hogyan nyilvánuljon meg, nem akart szentségtörő lenni. Legszívesebben ordított volna, de idegrendszere másként reagált, úgyhogy megnémult, ez volt minden, ami a száján kijött.

– Néhány nyomorult a sírkövek mögé bújt - magyarázza a komája. - A temetőőr észrevette őket, jelentette. Csakis azért, hogy végezzenek velük.

A kellemetlen érzés lassan terjedt szét a testében.

Megásatták velük a sírjukat, tömegsír. Háromszázan voltak, azért történhetett meg, hogy néhányan elszaladtak onnan, s a sírkövek mögé rejtőztek.

Vadmalac szégyellte, mit is? hogy... ember.

– Čuvar groblja ih je potkazao.

– U...!

Vepar nije znao kako da postupa, nije hteo da bude svetogrdan. Najrađe bi urlao ali je njegov živčani sistem drugačije reagirao, i to tako da je zanemeo, to je bilo sve što je izustio.

– Nekoliko jadnika iza nadgrobnih spomenika se sakrio – objašnjava  mu jaran. – Čuvar groblja ih je primetio i prijavio. Isključivo zbog toga da ih smaknu.

Nelagodan osećaj u njegovom telu polako se širio.

Naterali su ih da iskopaju svoj grob, masovnu grobnicu.

Bilo ih je tristotina, zato se moglo desiti da su neki pobegli i iza nadgrobnih spomenika sakrili.

Veparu je bila sramota, šta li? da je.... čovek.